Vállalkozni akarsz? Most vagy soha! - mondja Singh Viki a HR KOPÓNAK adott interjújában

Updated: Apr 11

A pandémia alatt vállalkozást indítani? Hogyan reagál a zeneipar a pandémiás időszakra? Singh Vikivel beszélgettünk vállalkozásairól, mindennapjairól és az ünnepi időszakról.

Hogyha valaki meghallja a nevedet vagy látja valahol – és nem mindennapi követőd –, akkor egyből az énekesnő, dalszerző jut róla az eszébe, pedig mögötted ott állnak a vállalkozásaid, a kifőzde és a ruhaüzlet. Mesélnél ezekről egy kicsit? Honnan jött az ötletük?

Az éneklés mellett van egy saját kis énekstúdióm is, egy énekiskolám, ahol tanítok és Szentendrén két kis vállalkozásunk. Az egyik egy kis bisztró a főtéren, ahol a kezdetekben és még most is mi magunk készítjük és készítettük az ételeket, és mi magunk is szolgálunk fel. Én most már egyre kevésbé érek rá bent lenni, inkább a párom vette át ott az irányítást és most már szerencsére van segítségünk is. De az első, talán fél évben mi ketten dolgoztunk, tehát hol ketten, hol felváltva, aki ráért, de inkább Tomi az aki ezt az üzletet viszi a vállán, mert általában Szentendrén hétvégente van nagyobb forgalom, és én pedig hétvégente fellépésekre járok. Ilyenkor Tomi van bent, és ha ő sem ér rá, mert mondjuk neki is edzései vannak, akkor most már van egy segítségünk, aki beugrik. De az első időszak nagyon nehéz volt, amikor mindent is nekünk kellett csinálni, és mindenhol is nekünk egy személyben ott kellett lenni.

A kereskedés, hogy én üzlettel foglalkozom, az igazából nem áll távol tőlem. Egyébként van egy üzleti diplomám is, a Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján voltam kereskedelem-gazdaság szakos, azután átmentem a Zsigmond Király Főiskolára, és ott pedig egy kommunikáció-kereskedelem szakon szereztem diplomát, csak ezek után mentem Kőbányára ének szakra. Édesapám kereskedő, import-exporttal foglalkozott, foglalkozik a mai napig, éttermei voltak. Az övé volt az első indiai étterem Magyarországon, a Maharaja étterem, aztán nyilván indiai ruházat, ékszerek, stb. Tehát én ebbe beleláttam gyerekként és sokszor besegítettem az üzletbe vagy bent ültem, mert az eladólány nem ért rá, és előfordult olyan is, hogy a vizsgáimra úgy készültem a suli mellett, hogy dolgoztam bent apu üzletében, mert akkor ott úgy is nyugi volt, vittem a kis laptopoma,t és csináltam a kis tételeket.


Miért erre a kettőre esett a választás, hogy ruhaüzlet és kifőzde? Volt valamilyen kötődés vagy életcél ezekkel kapcsolatban?

A ruhaüzlet úgy indult - elmondom őszintén -, hogy nagyon sok márka annak idején megkeresett, hogy szeretnének öltöztetni, és rájöttem arra, hogy van ereje az Instagram és a Facebook oldalaimnak, és annak hogy blogokat készítek a témában. Rájöttünk arra, hogy mi a fenéért adjam én másnak az én nehezen megszerzett követőtáborom nézettségét és láthatóságát, ha egy saját márkának is tudom ezt adni. A ruhaüzlet, a Realbabypony shop egy webshopnak indult. Először csak egy raktárunk volt, ahol felhalmoztuk az árukészletet, Instagramon lehetet rendelni a ruhákat, és az összes ruhát rajtam fotóztuk be. Gyakorlatilag ugyanazt tettem mint addig más vállalkozásoknak, hogy adom a testem, adom az arcom, adom a nevem, a Facebook és Instagram oldalamat, ahova posztok formájába kikerülnek, hogy mi kapható ezeken a webshopokon, amiket adott esetben reklámozok. Most nem mást reklámoztam, hanem saját magamat vagy a saját magam üzletét, és nyilván ez sokkal nagyobb lehetőség volt, sokkal nagyobb értelmét láttuk ennek. Mivel már tudtam, hogy mi fán terem az egész, megkerestem az én “celeb”, ismert barátnőimet, akiknek küldtem ruhát, hogy fotózkodjanak le benne, valamint ha elmennek valami rendezvényre, akkor tegyék ki, hogy ott az én ruhámban jelentek meg. Tehát ők segítettek reklámozni magát a kis vállalkozást.

Egy szentendrei séta alkalmával – Szentendrén nőttem fel, mindig Szentendrére járunk ki hétvégén a kutyákkal sétálni –, ahogy a Bogdányi utcában sétáltunk, megláttuk egy ajtón kitéve, hogy üzlethelyiség kiadó, és akkor egymásra néztünk Tomival, és azt mondtam: Hívjuk fel! Felhívtuk, és kiderült, hogy a kettővel feljebb lévő üzlet tulajdonosáé ez az üzlet is, és 5 perc múlva meg is néztük az üzlethelyiséget. Egy icipici kis 10 négyzetméteres kis lyukról beszélünk, ami előtte egy pénzváltó volt. Nekünk egy icipici üzletre volt pont szükségünk a levesezőhöz, és megláttuk ebben a lehetőséget, akkor ott meg is állapodtunk, és a két kezünkkel megcsináltuk. Betapétáztuk, leraktuk a padlót. Én lerajzoltam, hogy hogy nézzen ki, hol legyen a pult, és mindent a két kezünkkel csináltunk meg.


Nagyon becsülendő és példamutató, hogy mindent a saját kezetekkel csináltatok meg, Említetted korábban, hogy elég sűrűek a napjaid. Ez a pandémia elején is így volt vagy egy kicsit nyugodtabbak voltak a hétköznapok?

Nekünk azért nem volt nyugodt a pandémiás időszak, mert mi akkor csináltuk a levesezőt, a Supi-t. Minden nap kint voltunk, és dolgoztunk. A pandémia közepén megnyitni egy üzletet az még szerintem tízszer stresszesebb volt, mert csak időpontra lehetett mondjuk az önkormányzathoz menni, sok idő volt egy időpontot kapni, sokkal nehezebben bíráltak el. Ráadásul a pandémia alatt költöztünk mi a belvárosból ide a Római partra, pontosan azért, mert úgy voltunk vele, hogy nyugalomra vágytunk. Nyilván ezt a pandémia megerősítette, mert azért a Pozsonyi úton lakni, úgy hogy alattunk van 5 darab étterem, meg szemben is 10, az nem a nyugalomról szól. Hanem gyakorlatilag lemész, kilépsz a kapun és belépsz a Briós nevű étterembe, és az emberek azt nézik ahogy álmos fejjel a két kutyáddal gyakorlatilag egy pizsamában meg egy köntösben elmész sétálni. Kellemetlen, amikor azt látod, hogy végigmérnek, van aki kedvesen, van aki kevésbé kedvesen. Ismerjük az embereket, hogy milyen rosszindulatúak tudnak lenni adott esetben, akár egy nő a másik nővel. Sajnos, azért ezt most már egyre gyakrabban tapasztalom, és kardoskodok is ellene, mert nagyon csúnya dolgok ezek.


Akkor a felszabadított időt másra használtátok fel?!

Így van, mert mikor is lett volna erre időnk?! Normál esetben, például most úgy néz ki az életem, hogy felkelünk, mondjuk Tomi elmegy reggel 8-tól vagy fél 8-tól megtartani egy edzést. Nekem is elindul a nap korán - például tegnap is pont egy reggeli műsorban indítottam 7.45-től -, akkor utána jobb esetben haza tudunk jönni és együtt ebédelünk. Délután 2-től elindul nekem a tanítás a kis stúdiómban, és akkor tanítok este 6-ig, fél 7-ig. 7-től általában nekem is edzéseim vannak, tegnap például tánc edzésem volt este 8-ig, utána hazajövök, fél 9, akkor Tominak megcsinálom a kaját vagy megcsinálja magának. Én már este próbálok nem enni, mert odafigyelek erre, de csak este jut idő a social life-ra, amikor együtt tudunk egy kicsit lenni, és van hogy hajnal 1-ig 2-ig filmet nézünk. Most például visszanézzük a TV2 Farm VIP című műsort, mivel nem tudjuk normális időben nézni, mert nem vagyunk itthon. Hétvégén ebbe így becsatlakozik Tominak a Supi, van az, hogy a ruhaüzlet is nyitva van. Én pedig ha van fellépés, akkor megyek fellépni péntek és szombati napokon. Nagyon be vagyunk osztva. A minap volt egy beszélgetésünk Tomival erről, hogy ezt most már le kéne redukálni egy picit, mert az nem normális, hogy nem élünk. Ez szerintem egy fontos üzenet: Észre kell azt venni, amikor nem a jelenben élsz, hanem a jövőért dolgozol és csak is kizárólag azért.

Az lebeg a szemünk előtt, hogy ha mint a robotok csináljuk, és mindent mi, és mindent a vállunkon elviszünk, hogy majd egyszer jó legyen, az remek, a test megszólal: Állj! Ebben a szezonban például én kétszer voltam beteg, és ezért fellépéseket kellett lemondani. Amikor túl hajtjuk magunkat, szól a tested, hogy nem bírja tovább, és akkor lebetegszel. Ezért mindenkinek üzenem, hogy tessék néha megállni és pihenni vagy ezen legalább elgondolkodni.


Mit üzennél a kezdő vállalkozóknak, akik most akarnak vállalkozást indítani?

Most vagy soha! Muszáj csinálni a dolgodat, mert ha nem akarsz életed végéig másnak dolgozni vagy más alkalmazottja lenni adott esetben, és van egy olyan ötleted vagy egy olyan álmod, amiről tudod hogy jó és hiszel benne, akkor tessék megcsinálni! A pandémia erre is jó…


Ez a vállalkozás egy önmegvalósítás számodra is, ha nagyon mélyre megyünk?


Így van. Ha Csepregi Tamás és Singh Viki tudott nyitni egy bisztrót, - még mindig álomszerű az egész-, és a két kezével megbírta csinálni az énekesnő meg a focista, akkor bárkinek sikerülhet.


Mit gondolsz, hogyan reagál a zeneipar erre a több éve húzódó pandémiás időszakra? Megváltozott minden vagy ez csak egy átmeneti időszak?

Szerintem megváltozott minden. Nem hiába gondolkodtunk mi is másban. Vannak fellépéseim - lekopogom -, de mondogatják le folyamatosan, tehát most mindenki fél, hogy megint fellépések nélkül marad stb. stb. Én azon szerencsések közé tartozom, akiknek végig volt munkája. Az egyik énekes kolleginámmal találkoztunk, bejött hozzánk a Supi-ba és akkor elmondta, hogy ő egyébként egy nagy hipermárketben dolgozik, mint árufeltöltő, és egy nagyon jó énekesnőről beszélünk.

Igen, ezek a váratlan helyzetek ilyen megoldásokat kívánnak.

Amikor azt hallom, hogy ő árufeltöltőként dolgozik, akkor elszégyellem magam, hogy én meg itt vagyok a saját kis üzletemben, és nemrégiben ott voltam a Dancing With The Stars-ban, meg ilyen olyan műsorokban, mint például most a TV2 Farm VIP című műsor is. Úgyhogy nincs okom panaszra, inkább azt mondom, hogy szuper jól vagyunk.


Hogy érezted magad a TV2 Farm VIP című műsorának forgatásán?

Ez egy nagyon kemény időszak volt, meg egy nagyon kemény verseny. Nem is a verseny maga, hanem az egész életforma, amikor lemegy az ingerküszöböd annyira, hogy 3 napja már nem fürödtél, és ez nem is zavar, és abban a vízben mosod meg a kezed, amiben előzőleg mondjuk valaki halat pucolt. Szerintem ezzel mindent elmondtam. Másrészt meg nagyon nagyon élveztem azt, hogy a természet közelségében lehetek, állatokkal foglalkozhatok. Rendbe tenni, kiganézni a tehenet minden reggel 4 óra 30-kor, a természettel kelni és feküdni. Tehát nekem ez egy hatalmas élmény volt, és ahogy én kijöttem, azonnal elkezdtem kajtatni egy olyan iskola után vagy egy olyan élet-csendélet után, ahol ezt megélhetem nap mint nap.


Tudatosan vállalsz el ilyen fellépéseket vagy amik spontán jönnek, azokat örömmel fogadod?

Van egy fellépés-szervező, ő általa jönnek be az ajánlatok. Nyilván hozzám is jönnek be felkérések, de mindent átdobok a fellépés-szervező csajszimnak, tehát ő bírálja el, hogy mi az amit elvállalunk, és mi az amit nem.

Egyre több olyan felkérés van szerencsére, ahol élő zenét kérnek akusztik formációba, illetve nekem van egy adventi műsorom. Minden vasárnap valamilyen adventi ünnepségen, gyertyagyújtáson énekelek. Ezek feltöltik a lelkemet, mindig nagyon várok az évnek erre az időszakára, amikor ezeket a csodaszép dalokat énekelhetem, és ilyenkor megengedett, hogy lassú dalt énekelj, hogy meghitt dalt énekelj, mert nyáron mondjuk egy rendezvényen vagy városnapon, falunapon, egy megnyitó ünnepségen ott azért nem ezek a szívhez szóló dalok vannak, hanem inkább a pörgősebb, bulisabb műsor. Amit szintén nagyon szeretek, de az én szívemhez közelebb áll ez az adventi, meghitt hangulat.


Ilyen volt a Salgótarjáni ünnepváró rendezvény is. Milyen érzés volt a gyerekek egyik kedvenc dalát énekelni? Jól fogadták a kicsik?

A “Legyen hó”-t, persze mindig nagyon szeretik, és ez annyira felmelegítette a lelkemet, annyira jó volt, és amikor befejeztem a koncertet, utána egyből az adventi első gyertya meggyújtása következett. Gyönyörű volt az egész. Úgyhogy megkezdődött az adventi szezon.


Otthon hogy telik az ünnepi készülődés?

Képzeljétek el, hogy most sehogy, mert idén december 24-én is lesz két fellépésem és 25-én is, 27-én is. A két ünnep között meg a Tomi anyukájánál, apukájánál leszünk. Úgyhogy nagyon nem is leszünk itthon, most ez így jött ki, de nem baj, szeretem ezt. Jövünk megyünk.


A vállalkozásaidban megjelenik valahol az ünnep? Akciókkal vagy promóciókkal?

Díszletekkel, akciókkal várjuk vásárlóinkat, karácsonyi zene szól mindenhol, Disney karácsonyi zene, ezt nagyon nagyon szeretem. Már 3 hónappal ezelőtt elkezdtük tervezni, hogy milyen dekorációt fogunk venni. A diótörőtől elkezdve a kis karácsonyfáig minden ki van rakva az üzletben, és szól a Michael Bublé karácsonyi albuma felváltva a Jégvarázs betétdalaival, nagyon szeretjük a karácsonyi időszakot, főleg én, Tomi meg kénytelen.


Gyebnár Levente Zoltán, Bujdosó Edina /HR KOPÓ Interjú

7 views0 comments